Végső kisemmizésünk és likvid - Siklósi András,Részlet Baruch Levi,TELJES TANULMÁNY ITT LETÖLTHETŐ,Európai Gazdasági Közösség,Római Szerz&#305,Nagy Károly,Heribert Illig,Szent István,Boldogasszony Anyánk,Szent Koronát,János Pál,Mária Anyánk,Grand Orient,Római Klub,Nemzetközi Valutaalap,Világkereskedelmi Szervezet,Bilderberg Csoport,Round Table,World Order,Egyesült Államok,Európa Tanács,Európai Szén-,Európai Atomenergia Közösség,Európai Szabadkereskedelmi Társulás,Európai Közösség,Közös Piac&#8221,Európai Unió,Európai Parlament,Európai Bizottság,Európai Központi Bank,Magyar Köztársaság,Osztrák-Magyar Monarchia,Orbán Viktor,Regnum Marianum,Hadak Ura,Schmitt Pál,Szájer József,Áder János,Deutsch Tamás,Surján László,Schöpflin György,Gyürk András,Járóka Lívia,Glattfelder Béla,Orbán Viktor Fidesz-elnök,EP-képviselő Gál Kinga,Pelczné Gál Ildikó Fidesz-alelnök,Becsey Zsolt,Barsiné Pataky Etelka,Blasio EP-képviselő,Fidesz-elnökség EP-lista-ajánlását, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Végső kisemmizésünk és likvid

2009-01-13 11:12:46, kedd

	Siklósi András: Végső kisemmizésünk és likvidálásunk az EU-ban 2008. november 04. kedd, 08:54 (Alapelv: tőlünk mindent - nekünk semmit!) Mottó: ,,A zsidó nép - egészében véve - a saját Messiása lesz. Uralkodni fog az egész világon, össze fogja olvasztani az emberi fajokat, meg fogja szüntetni a határokat, és el fogja távolítani a monarchiákat, melyek az önkényesség védőbástyái. Egy világköztársaságot fog berendezni, amely végezetül minden zsidónak polgárlevelet fog adni. Ebben az új szervezetben Izraelnek az egész világon szétszórtan élő gyermekei, akik ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, akik ugyanazt az áthagyományozott nevelést kapták, mindenhol ellenállás nélkül vezetőkké lesznek... Így fognak beteljesedni a Talmud ígéretei, melyek szerint, ha eljön a Messiás ideje, a zsidók az egész világ vagyonát kezeikbe fogják kapni." (Részlet Baruch Levi rabbi Marxhoz írt leveléből) A TELJES TANULMÁNY ITT LETÖLTHETŐ http://karpatiharsona.info/images/stories/file/upload_documents/X%20Az%20Er%C3%B3 pai%20Uni%C3%B3-1.pdf Siklósi András Végsı kisemmizésünk és likvidálásunk az EU-ban (Alapelv: tılünk mindent - nekünk semmit!) Mottó: ,,A zsidó nép - egészében véve - a saját Messiása lesz. Uralkodni fog az egész világon, össze fogja olvasztani az emberi fajokat, meg fogja szüntetni a határokat, és el fogja távolítani a monarchiákat, melyek az önkényesség védıbástyái. Egy világköztársaságot fog berendezni, amely végezetül minden zsidónak polgárlevelet fog adni. Ebben az új szervezetben Izraelnek az egész világon szétszórtan élı gyermekei, akik ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, akik ugyanazt az áthagyományozott nevelést kapták, mindenhol ellenállás nélkül vezetıkké lesznek... Így fognak beteljesedni a Talmud ígéretei, melyek szerint, ha eljön a Messiás ideje, a zsidók az egész világ vagyonát kezeikbe fogják kapni." (Részlet Baruch Levi rabbi Marxhoz írt levelébıl) Pár hónappal ezelıtt visszatetszıen nagy pompával ünnepelték kontinensünk vezetı politikusai az Európai Unió (EU) jogelıdjének, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakulásának 50-ik évfordulóját, ill. az ezt szentesítı Római Szerzıdés félszázados aláírását. Több városban is megemlékeztek az eseményrıl, a központi rendezvény pedig Berlinben volt, ahol egyúttal egy semmitmondóan negédes, mindenkinek hízelgı Nyilatkozatot is megfogalmaztak. Valóban ilyen felhıtlen, problémamentes lenne az EU jelenlegi állapota és jövıje? Vagy ez a gusztustalan hurrá-optimizmus csupán a létezı súlyos gondok takargatására szolgál? Mielıtt belefognék a kérdés tüzetes elemzésébe, hadd idézzek fel néhány mondatot abból a tanulmányomból, amit 5 éve a csatlakozási népszavazás elıtt írtam, s melynek esélye sem volt arra, hogy a széles nyilvánossághoz is eljuthasson. ,,Tagok legyünk, vagy szabadok? - kérdezhetnénk Petıfivel. Sokan nem is sejtik, milyen fontos döntés elıtt állunk. Jövınket, sorsunkat, fennmaradásunkat végérvényesen meghatározhatja egy helyes vagy helytelen voksolás. Parlamenti és önkormányzati választások 4 évenként vannak. Ezek jelentısége egyre csökken a silány kínálat miatt, bár elvileg egy korrupt, hazug, bőnözı társaság a ciklus végén felváltható egy kevésbé rosszal. Itt most nincs lehetıség korrekcióra. Ha elhibázzuk, akár évtizedekig, talán a végpusztulásig viselnünk kell a következményeit. A mostani formális demokráciát és függetlenséget könnyen fölválthatja egy még sötétebb fEUdális gyarmati sorba taszíttatás, a hivatalos körök lelkes EUfóriáját pedig az össznemzeti EUtanázia. Hova is akarnak tulajdonképpen csatlakoztatni, beléptetni bennünket a gonosz háttérerık és a jól látható érdekcsoportok farizEUsai? Mielıtt nEUrózisba esnénk, vagy a szakadékba zuhannánk, vegyük elı józan eszünket, mérjük fel a tétet, és gondolkozzunk magyarok! Elképesztıen hamis, egyoldalú és tolakodó az a propaganda, amit hosszú hónapok óta ránk zúdítanak ellenségeink; ugyanakkor feltőnıen elzárnak tılünk minden valódi információt, hasznos külföldi tapasztalatot, hogy még véletlenül se láthassunk tisztán. Ne felejtsük: ha az 'igen' kerül többségbe, valószínőleg a teljes beolvadás, arculatvesztés és tönkremenetel vár ránk, míg egy határozott 'NEM'-mel megırizhetjük viszonylagos szabadságunkat, önrendelkezésünket s a reményt egy majdani felemelkedésre. 2003. április 12-én tehát járuljunk az urnákhoz minél számosabban, és saját érdekünkben a NEM mellé tegyük a keresztet, nehogy késıbb összeroskadjunk e kereszt súlya alatt. Az EU egy mézesmadzag, egy halálos csapda. Kívüle is van élet, sıt csak ott van!" Világos és vállalható szavak, ma sem mondanám másként. Nézzük meg immár részletesen - a múltba is visszatekintve - az EU felépítését, közelebbi és távolabbi céljait, s mindenekelıtt hazánkra, nemzetünkre gyakorolt befolyását. Noha az elmúlt 4-5 évben alapos ízelítıt kaphattunk az EU valódi természetérıl, bátran állíthatom, hogy még mindig roppant keveset tudunk arról a borzalomról, ami bennünket érhet e torzszülött szervezet karmaiban. 1. Magyarország és Európa viszonya a történelemben Európa legısibb népe, legnagyobb kultúrnemzete vitathatatlanul a magyar. Ma is a legtökéletesebben ırzi az Aranykor letőnt és szétszóródott népeinek nyelvét, írását, hagyományait, szokásait, mítoszait, mese- és mondakincsét, népmővészeti és zenei motívumait, genetikai fölépítését, egész világképét. A magyarság elıdei azonos vagy magasabb szinten álltak a történelem olyan ismert népeinél, mint a sumérok, egyiptomiak, indiaiak, kínaiak, görögök, rómaiak stb. Európa mai országai és lakói még nyomokban sem léteztek, amikor mi már benépesítettük a Kárpát-medencét, és virágzó önellátásra rendezkedtünk be. Ez a mi Istentıl adományozott ıshazánk, ahonnan idırıl idıre kirajzottunk az évezredek során a négy égtáj felé, s ahova szükség szerint vissza is tértünk bizonyos idıközönként, akár a gyermek a dajkáló anyai karokba. Mi soha nem szorultunk Európára, míg az félistenként tisztelt bennünket, s annyit tanult tılünk minden téren, mint mesterétıl a tudásra éhes kisdiák. A ,,mővelt" - és szerencsésebb helyzetébıl fakadóan immár nálunk jóval elıkelıbb anyagi és civilizációs szinten élı - Nyugat lelkében most is barbár hozzánk képest. Kollektív emlékezetében Európa ırzi ezt az áthidalhatatlan különbséget, ezért ma is irigykedik ránk, s idült győlölködésében mindent elkövet, hogy tovább gyengítse, fosztogassa, pusztítsa fajtánkat, akár a végsı enyészetig. Ugyanakkor, hogy kisebbrendőségi komplexusait álcázza, hamis históriát, nem létezı mitológiát, komolytalan származáselméleteket kreál magának, míg a mi valódi eredetünket eltagadja, egykori nagyságunkat szánalmassá zsugorítja. De a tényeket nem képes lenyelni és megemészteni, ezért bárhogy is cselekszik, mindig mi leszünk erkölcsi fölényben vele szemben, egészen az utolsó magyarig. A Kárpát-medence öröktıl fogva Európa dobogó szíve, s egész bolygónk szakrális központja. Földrajzi, vízrajzi, éghajlati, gazdasági, katonai téren páratlan egység. Termıföldjei kiváló minıségőek, energiában, nyersanyagokban és hıforrásokban rendkívül gazdag, természeti szépsége kiemelkedı, növény- és állatvilága hihetetlenül változatos. Minden jelen van itt, mint egy óriási bıségszaruban, s ami véletlenül hiányzik, arra tán nincs is szükség. Nekünk nem kellett hont foglalnunk, mint Európa összes nációjának, mi az idık hajnalán belenıttünk, belegyökereztünk ebbe a varázslatos és szentséges tájba. Az utóbbi 1000 évben mi mindenünket önzetlenül Európának adtuk, s eltékozolt kincseinkért és vérünkért cserébe csak megvetést, cserbenhagyást, csalárd hitegetést, rablóbandák garázdálkodását kaptuk. Századokon át egy méltatlan Európa s egy velejéig romlott álkereszténység hısies védıbástyája voltunk, a saját érdekeink és fönnmaradásunk rovására. A kegyetlenül önzı, sivár szellemő Európa térden állva kérhetne bocsánatot az ellenünk elkövetett engesztelhetetlen bőnökért, és örökké hálás lehetne a magyarság jézusi lelkülető, lovagias magatartásáért. De hol vagyunk ettıl? Noha egy nép sem tett annyit Európáért, mint a mienk, a Vén Ringyó (a büszke nı??) most is azt lesi, mit vehetne el még tılünk, mivel szolgálhatnánk további boldogulását; de közben fütyül gondjainkra, nyomorúságunkra, pedig jól tudja, hogy bajaink zömét éppen ı okozta rideg, érzéketlen viselkedésével. Idézzünk fel néhány példát, melyek közismertek ugyan, mégsem fölösleges ıket most is hangsúlyozni. A római birodalom Európa jelentékeny hányadával együtt meghódította Pannóniát s Erdély egy részét, de a teljes Kárpát-medencét elfoglalni képtelen volt. Nagy Károly császár (újabban a létezését is kétségbe vonják! - lásd Heribert Illig!) szétverte az avarokat (de az mese, hogy meg is semmisítette ıket!), és egy szekérkaravánnal elhurcolta kincseiket. Atilla király, majd Árpád fejedelem utódai elégtételt vettek a sérelmekért, és csodás harci sikereket arattak az egész kontinensen. A magyarság Európa legerısebb, legkiválóbb népe volt az ezredfordulóig. Szent István - bár az idegen papok és rangos elöljárók nyakunkra ültetésével, a zsidókereszténység kíméletlen meghonosításával, az ısi elveinket, hitünket ırzı lázadók eltaposásával sokat vétkezett a nemzet ellen - ügyes diplomáciával és hadvezetéssel megvédte függetlenségünket, s egy szabad országot hagyott hátra, melyet örökösök híján Boldogasszony Anyánk kegyelmébe ajánlott. A tatárok békével jöttek hozzánk, és szövetséget ajánlottak Nyugat-Európa ellen; IV. Béla rosszul döntött, hogy elutasította. Értelmetlen volt szembeszállni a testvéri ,,pogányokkal" a ,,keresztény" brigantik védelmében. Az 1241-es muhi csatában s utána gyakorlatilag a lakosságunk felét lemészárolták vagy elüldözték. Késıbb Béla nagy király lett (második honalapítónknak is nevezzük), újjáépítette és megerısítette az országot, de tévedését csak részben tehette jóvá. A ,,hitetlen" törökök szintén barátsággal közeledtek hozzánk, s nem akartak leigázni bennünket, csupán egy átvonulásra alkalmas korridort (folyosót) kértek a nyugatiak megtámadása végett. Az 1526-os mohácsi vészt s a 150 éves sanyargatást megúszhattuk volna, ha II. Lajos másképpen cselekszik. Természetesen szó sincs arról, hogy a Hunyadiak, Zrínyiek s a végvári vitézek fölülmúlhatatlan áldozatait és hıstetteit elbagatellizáljuk, ám azt sem hallgathatjuk el, hogy elkerülhettük volna annyi kiváló hazafi vérének kiontását, s a Kárpát-Duna-medence 3 részre szakítását. Csak megjegyzem, hogy a tatárok alig vonultak ki, a germánok máris megtámadták a határ menti országrészeinket, de a Habsburgok sem viselkedtek különbül velünk, mikor a török igát nyögtük. Segítséget nem kaptunk sehonnan (legföljebb kitartásra biztatást), sıt a franciák és Velence titokban még szövetkezett is az oszmán birodalommal a német-római császárság, s - ezzel közvetve - a kiszolgáltatott Hungária ellen. Mikor már teljesen legyengültünk, s a török is hanyatlani kezdett, a ,,bátor" Európa kiverte ıket egészen a Balkánig. A ,,felszabadításért" persze a derék Habsburg-dinasztia rögtön benyújtotta a számlát: az elnéptelenedett vidékeket oláhokkal, tótokkal, rácokkal, svábokkal telepítette be, minket pedig vadabbul fosztogatott, mint a török valaha is tette. II. Rákóczi fejedelem is maga vívta dicsıséges szabadságharcát, mert sem a ruszki cár, sem a francia király nem nyújtott segítséget. 1848-49-ben pedig Kossuth szépreményő forradalmát tiporta sárba az osztrák-orosz túlerı. Majd a Monarchia oldalán - kényszerpályán haladva - belekeveredtünk az elsı, a németek mellett pedig a második világháborúba. A vesztések után megtorlásul kaptuk Európa (és Amerika) jóvoltából elıbb Trianont, aztán pedig a szovjet vörös rémuralmat, azok összes szörnyőségével együtt. Mert kérdem én, ugyan mit kerestek az egyszerő magyar bakák Doberdónál, Isonzónál, Galíciában vagy a Don-kanyarban? - ahelyett, hogy a Kárpát-medence területi épségét védelmeztük volna mohó és áruló szomszédainkkal szemben. Budapest 1945-ös nagyszerő védelmével sem magunkon segítettünk, hanem a gyilkos sztálinista horda föltartóztatásával tulajdonképpen Nyugat-Európa szétdúlását és (el)kommunizálását akadályoztuk meg. A gıgös Európa (s az USA) 1956-ban is magunkra hagyott bennünket, sıt még a leveretést követı vérengzést sem próbálta meggátolni, noha a pesti srácok értük is dobálták a Molotov-koktélt. 1990-ben, a cucilizmus bukása után sem álltak mellénk, vagy öleltek magukhoz, s eszük ágában sem volt igazságot szolgáltatni ártatlanul szenvedı népünknek. A déli harangszón túl ugyan mit várhatunk tılük az EU-ban? Esetleg adósrabszolgaságot, menekülthullámot, kábítószert, kulturális EUromoslékot, nemzeti öntudatunk szétrohasztását, földjeink felvásárlását, javaink további elprivatizálását, nacionalista és antiszemita bélyegek homlokunkra sütését... azaz semmi jót. Külön meg kell emlékeznem a Vatikán (önálló államként nemrégen létezik) és az egyes pápák enyhén szólva felemás viselkedésérıl is. Árpád-házi királyainkat annak idején keresztes háborúkra tüzelték, pénzt és fegyvert persze véletlenül sem adtak. (Az is vitatott, hogy a Szent Koronát egyáltalán Szilveszter küldte-e Vajknak!) A tatár és a török elleni heroikus küzdelmünkben is legföljebb imádkoztak értünk e ,,jeles" keresztények. Annál inkább próbálták királyainkat vazallusukká tenni; ennek érdekében csıstül jöttek hozzánk a magyarsággal s a jézusi tanításokkal mit sem törıdı, fényes potrohú egyházi méltóságok. A magyar szenvedések, a keserő fohászok soha nem értek föl a magasságos pápai trónig. A 300 éves Habsburg és a 45 éves komcsi vészkorszakok alatt szavuk sem volt ezer sebbıl vérzı fajtánkért. De a legtisztább püspökünket, Prohászkát indexre tették, Mindszenty bíborost pedig megfosztották érseki székétıl. S a ,,szentélető" II. János Pál ugyan megszívlelte-e a számkivetett csángók könyörgését, vagy felvidéki testvéreinknek engedélyezte-e a magyar püspökség felállítását? - miközben eltőrte a zsidó Paskai undorító röfögését, s az új egyházmegyék területének kijelölésével tulajdonképpen szentesítette a trianoni gúnyhatárokat, ill. a magyar szakrális értékek elkobzását és tönkretételét. Folytathatnám a tanulságos világi és egyházi példákat, de tovább kell lépnünk. Ennyibıl is megérthetjük, hogy Európa sohasem fogad be minket egyenrangú félként, annál inkább bekebelezne, fölzabálna, ha hagyjuk. Nyugodtan kijelenthetem, Európa centruma mi vagyunk, s nélkülünk csak olyan lehet, mint egy megtépázott lyukas zászló. Amíg azonban igazságunkat el nem ismeri, és nem hajlandó kielégítıen orvosolni, addig semmi közünk Európához, sem az EU-hoz (a kettı messze nem ugyanaz!). Ezért arra kérjük, vegye le rólunk szennyes mancsát, s hagyjon végre magunkra; ne ,,segítsen", ne ,,támogasson" semmivel, ne hozzon úgy, mintha vinne. Törvényekkel, rendeletekkel, szabályokkal, piszkos alkukkal ne kössön magához, engedjen végre szabadon élni! Ha a vesztébe kíván rohanni, ám tegye, de minket ne rántson le a dögvészes éjszakába! Nem akarunk többé sem a védıbástyája, sem a bordélya, sem a kapcarongya lenni! Egyébként szilárd meggyızıdésem, hogy a tévelygı Európát egyedül a szittyamagyar lelkület átvétele, a Szentkorona-eszmén alapuló államelmélet és közjog asszimilálása menthetné meg a káosztól, s kizárólag Mária Anyánk megújuló országának követése emelheti ki a mocsárból. Történelmi küldetésünk része a helyes út megvilágítása (amire elıször nekünk is vissza kell térnünk), de nem játszhatjuk tovább Európa pelikánjának hálátlan szerepét, mely önvérével táplálja tékozló fiait, hiszen magunk is betegen, legyengülve, roppant súlyokkal megterhelve fetrengünk a porban. 2. A globalizáció Európája A világtörténelem legnagyobb átverése, legembertelenebb, leggyalázatosabb törekvése a globalizáció. A folyamat sokkal régibb, mint a fogalom. Már az Ószövetségben fellelhetık a zsidó faji világuralom, az összes nép leigázásának és/vagy elpusztításának egyértelmő jelei. A megvalósításhoz persze türelemre és idıre volt szükség, mert a dolog nem ment könnyen és azonnal. A gazdasági-politikai-katonai-kulturális helyzetnek meg kellett érnie a nagy átalakulásra, s ez a 20. század végén következett be. A II. világháború után 2 szuperhatalom állt fel, látszólag egymással szemben, valójában mindkettıt ugyanaz a háttérbázis irányította és ,,szponzorálta". Az USA filozófiájának lényege: az individuális liberalizmus, vagyis a szélsıségesen egyéni szabadságjogok elsıbbsége a közösségiekkel szemben. A SZU-ban pedig éppen fordítva: az egyéni jogok sérülése, megnyirbálása árán a kollektivizmus elıtérbe helyezése. (Fontos megjegyezni, hogy itt a közösség nevében mindig a fölkapaszkodott elit, a pártapparátus emberei hozták a döntéseket, míg Amerikában a vagyon és a hatalom birtokosai. Így a két rendszer közt már nem is tőnik oly nagynak a különbség.) A kérdés most már az, valójában kik, miféle csoport(osulás)ok, láthatatlan erık diktálnak a színpad mögül? Sokak szerint a szabadkımővesek, mások szerint a cionista mozgalmak irányítják a folyamatokat. Mindkét álláspontban van igazság, de egyik sem fedi a lényeget. Miért? A szabadkımőves társaságok (pl. az Angol Nagypáholy, a francia Grand Orient stb.) évszázadok óta valóban hírhedt szerepet játszottak a világ arculatának átszabásában (pl. még Trianonban is!), a 20. század közepére azonban kiüresedtek, befolyásukat vesztették, korábbi önmaguk árnyékává váltak. Teljesen ugyan ma sem írhatók le, az viszont tény, hogy eljárt fölöttük az idı. Akik a cionizmusra (a zsidó nacionalizmus és sovinizmus extrém formája) esküsznek, közelebb állnak a valósághoz, de még mindig eléggé távol. Részben tájékozatlanságból, részben gyávaságból (az antiszemitizmus vádjától való félelmükben!) nem képesek a dolgok mélyére hatolni. A cionizmus csupán csekély töredéke a világban szétszóródott zsidóság körében kifejlıdött ideológiáknak, amit hiba lenne jelentıségén túlra nagyítani. A zsidóság, bár maga is megosztott (az utakat és módszereket illetıen), abban föltétlenül egységes, hogy önmagát mások fölé emeli (kiválasztottság-tudat), és uralkodni akar a világ népein, nemzetein. Az egész Föld kincseit, anyagi javait, az élet szépségét és értékeit saját hitbizományának tekinti, s miközben megveti, győlöli a többi emberfajtát (a gojokat), elvárja, hogy kizárólag az ı érdekeit, boldogulását szolgálják. A globalizmus tehát nem más, mint az univerzális (egyetemes) zsidó világhatalom, világállam, világkirályság megvalósításának eszköztára! A globalizmus egy jól szervezett összeesküvés bolygónk isteni és természeti rendje ellen. A cél a kis és nagy népek lezüllesztésével, elszegényítésével, tönkretételével, majd egy jellegtelen masszába gyúrásával, önazonosságuk, gyökereik fölszámolásával egy cselekvésképtelen, kiszolgáltatott, igénytelen embertömeg kitenyésztése, egy állati szinten tengıdı, érzéketlen, könnyen manipulálható fogyasztói társadalom létrehozása az összes kontinensen. A kommunizmus bukása, az egypólusú rendszer kialakulása után minden felgyorsult, és egyre nyíltabbá válik. A meghatározó személyek és szervezetek kisebb részét ma is homály fedi, ugyanakkor egyre többen bújnak elı rejtekhelyükrıl, levetve humanista álarcukat, s mind gyakrabban nyúlnak gazdasági-politikai-katonai kényszerítı eszközökhöz a vonakodó vagy ellenálló országokkal szemben. Végsı soron a globalizációt segítik a határokon átnyúló multinacionális cégek, a NATO, az ENSZ, a Római Klub, a Világbank, az IMF (Nemzetközi Valutaalap), a WTO (Világkereskedelmi Szervezet), a FED (az USA magánkézben lévı ,,jegybankja") s maga az EU is; valamint a kevésbé nyilvános illuminátus hálózat, a Bilderberg Csoport, a Trilaterális (Háromoldalú) Bizottság, a Round Table (,,Kerekasztal"), a B'nai B'rith (nem ,,szabadkımőves", speciális zsidó páholy) stb. A neoliberális gazdaságpolitika lényege, hogy a mamutvállalatok államosítása helyett ma inkább az államokat vállalatosítják. Az óriáscégek szerepe és jelentısége növekszik, a nemzetállamoké pedig csökken, az emberiség nemzetközi (internacionalistakozmopolita) irányba mozdul, ahogy az Új Világrend (New World Order, New Age) elıírja. A termelı gazdaságot fölváltó spekulációs pénzgazdaság, az uzsorakamatra épülı rablókapitalizmus a földi népesség többségét tehetetlen nyomorúságba taszítja, az élet természeti feltételeit elpusztítja, a szerves ısi kultúrákat ,,civilizálja"; a pénz és párturalom (,,piacgazdaság", ,,demokrácia") által szétrombolja a létbiztonságot nyújtó szociális igazságosságot, a felebaráti szeretetet, az erkölcsi alapokat, a környezet és az ember harmóniáját. Egy egocentrikus faj(ta) szörnyő lázálmának kivitelezése végett - senkivel és semmivel nem törıdve - planétánk puszta létét is kockára teszi a globalizáció, anélkül, hogy bármi pozitívumot fel tudna mutatni a föntiek cáfolatára. Az emberiség túlnépesedett, éhség, szomjúság, járványok, háborúk tizedelik, életszínvonala meredeken zuhan, ökológiai összeomlás felé száguld, s politikai-katonai szempontból egy idızített bombán üldögél. Látnunk kell, hogy a tıke- és hatalomkoncentráció nem folytatható tovább büntetlenül, mert hihetetlenül aljas és veszedelmes. A globalizáció roppant szenvedéseket, károkat okozva immár csúcsközelbe jutott, de a beteljesülésig sohasem érhet el, hiszen bukása eleve bele volt kódolva. Európát történelmileg kialakult nemzetállamok alkotják, melyek sajátos gazdasági-politikai hagyományokkal, földrajzi és éghajlati viszonyokkal, egyéni nyelvvel, kultúrával, vallással rendelkeznek, s erıszak nélkül nem gyömöszölhetık afféle közös akolba, mint a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok. Az európai érdekek és értékek védelmére szükség van egy önkéntes és egyenrangú szervezıdésre, az önálló arculat megırzését engedélyezı laza konföderáció (nemzetközösség) létrehozására, melyben a tagországok szuverenitása nem sérül, s a társulás hasznát, elınyeit egyaránt élvezhetik kicsik és nagyok, a hátrányok minimálisra csökkentése vagy teljes kiküszöbölése mellett. Méltó összefogás, szövetkezés nélkül Európa elsüllyed, a hajdani ,,fejlett" gyarmattartó maga is gyarmattá, alárendelt régióvá válik (elsısorban az USA és Izrael jármában), betagozódva a Madách, Huxley vagy Orwell által vízionált ,,szép új világba", falanszterbe, ahol az emberek gépies robotok csupán, s ahol mindenkit ,,a nagy testvér figyel". Az a 10 + 2 ország tehát (köztük hazánk is!), mely nemrég csatlakozott az EU-hoz, lényegében a féligmeddig már leigázott Nyugat-Európa csicskásává válik (azaz a gyarmatok gyarmataivá!). Ez bizony nem túl biztató jövıkép, nem túl vonzó perspektíva. Mi hát az EU, kik hozták létre, s mit kívánnak elérni vele? 1949-ben megalakult az Európa Tanács (Strassburg), majd a gazdasági integráció elısegítésére 1952-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió, Luxemburg), 1957-ben (Brüsszel) az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) 6 tagállammal (Franciaország, NSZK, Olaszország, Benelux Államok). Velük szemben jött létre 1959-ben az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország, Ausztria, Svájc, Portugália), s mindkettı ellenében a kommunisztikus KGST. 1965-ben Rómában a ,,hatok" egyesítették a 3 szervezetet Európai Közösség (,,Közös Piac") néven, mely fokozatosan 15 tagúra bıvült 1973- 1995 közt (Nagy-Britannia, Írország, Dánia, Görögország, Spanyolország, Portugália, Svédország, Finnország és Ausztria belépésével), s 1991-ben Maastrichtban vette fel az Európai Unió nevet. Ez utóbbi már minıségileg alapvetıen más, mint a korábbi gazdasági-kereskedelmi társulások, s még inkább azzá válik a keleti bıvítések után (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Málta, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, majd Románia és Bulgária). Szó sincs itt egyenlıségrıl, önállóságról, vagy bármiféle demokráciáról. Ez egy szigorúan ellenırzött, bürokratikus (agyonszabályozott), központból irányított, körkörös felépítéső erıszakszervezet. A kemény magot képezik a legerısebb államok (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia), körülöttük állnak a fejlettebb kicsik (pl. a skandináv országok, Ausztria stb.), a harmadik körbe tartoznak a periférikus országok (Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország), végül a legkülsı, a negyedik kört alkotják a frissen belépettek. Ez a felosztás jól tükrözi az egyes nációk EU-n belüli súlyát is: az elsı két körben a deklaráltan nettó befizetık találhatók; legnagyobb beleszólása a közös ügyekbe a belsı magnak van, míg a periféria korábban az EU anyagi haszonélvezıje volt, támogatásuk azonban egyre csökken; a késıbb csatlakozott elmaradottakra pedig a szegény rokon szerepe vár, minimális javadalmazással és érdekérvényesítéssel. A szigorúan elıírt feltételeknek még a ,,nagyok" sem mindig tudnak megfelelni, a ,,gyengébbeknek" pedig esélye sincs erre. A különbségek, törésvonalak ezért mélyülnek majd, s aki nem képes teljesíteni, komoly szankciókkal, büntetésekkel számolhat. A már régebben bent levık közül többen csak most kezdenek rájönni (pl. Ausztria), mibe keveredtek, s ha most kellene szavazniuk, bizony kívül maradnának. Az EU azonban egyirányú zsákutca, melybe csak behajtani lehet, távozni viszont nem. A több mint 100 ezer oldalnyi utasítás és szabály tengerében ugyanis egyetlen sor sem foglalkozik a kilépés lehetıségével és módjával, mondván, aligha lesz rá igény. (Az általunk sajnálatos gyorsasággal elfogadott, másutt azonban leszavazott EU-s Alkotmányban van csupán egy cikkely az ,,önkéntes kilépésrıl". Nem mellékesen megjegyzem, hogy a hazai bíróságok a legparányibb civil szervezetet sem hajlandók addig bejegyezni, míg - egyebek mellett - a be- és kilépés nincs fehéren-feketén rögzítve az alapszabályukban!) Az EU-s hierarchiában látszólag a legfelsıbb szerv a közgyőlés, vagyis az Európai Parlament (Strasbourg, létszámarányosan választott képviselıkkel); valójában a határozatokat a kormányzatot imitáló Európai Bizottság brüsszelita (lásd még moszkovita!) komisszárjai, lelketlen technokratái hozzák, az érintett egyénektıl és nemzetektıl távol, számukra átláthatatlan, követhetetlen paragrafus-halmazok sőrőjébe bújva. A behemóttá duzzasztott bürokrácia (kb. 40000 fı!) elpazarolja a befizetések jelentıs hányadát, mőködése lassú és alig hatékony, ugyanakkor sérti a szubszcidiaritási elvet (a helyi dolgokról lehetıleg helyben döntsenek). A rendeletek uniformizálnak, megnyirbálják a helyi sajátosságokat, közömbösek az eltérı igények iránt. Az idı- és pénzemésztı rendszer nem törıdik az életminıség javításával, a szociális és egészségügyi helyzettel, a környezeti ártalmak kivédésével, a munkanélküliség (7-20 %) enyhítésével; ellenben velejéig korrupt, pocsékolja a kontinens értékeit és erıforrásait, szétzilálja az erkölcsi normákat, becsapja az embereket, megcsúfolja saját alapelveit is. Kezdetétıl fogva csak a belépés elınyeirıl s a kívül maradás hátrányairól enged beszélni; az egyenlı versenyfeltételek megteremtése helyett a monopolkapitalista irányt támogatja; a piaci mechanizmusok kizárásával és mennyiségi korlátokkal (kvótákkal), céltámogatásokkal egyfajta központi tervgazdálkodást valósít meg, semmibe véve a kistermelık és a fogyasztók elvárásait. A nemzeti valuták eltörlésével kötelezıvé teszi a közös pénz (euro) használatát, szőkíti a nemzeti bankok hatáskörét (a frankfurti Európai Központi Bank javára), megszünteti az önálló gazdaságpolitikát s az EU-n kívüli szabad kereskedelmet. A tagok lemondanak nemzeti szuverenitásuk jelentıs hányadáról, alkotmányukat és törvényeiket alárendelik az EU intézkedéseinek, kormányuk és parlamentjük formálissá degradálódik; területüket ,,régiókra" osztják, földjeik fölvásárolható áruvá válnak; az idegenek korlátlan beözönlésével lakosságuk elveszti homogenitását (ill. fehér jellegét), fokozatosan megszőnnek nemzetállamok lenni; végül az EU-s birodalmi gépezet fogaskerekévé integrálódnak. Ha egyes országok átmenetileg élveztek is elınyöket, hosszú távon valamennyi résztvevı rosszul jár, és sokkal többet veszít, mint amennyit nyerhet. Az EU egy föderális szuperhatalom, egy államok feletti zsarnoki, ugyanakkor önpusztító, sıt öngyilkos szervezet. Legfıbb célja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tıke szabad áramlásának biztosítása. Ezen ultraliberális (neokonzervatív?) elvvel kizárólag egy hazátlan bankárkaszt, egy ördögien gátlástalan multináci réteg profithajszolását, mérhetetlen gazdagodását és szemfényvesztı politikáját szolgálja, százmilliók megnyomorítása, kivéreztetése árán. Az EU a gonosz birodalma. Józan gondolkodású, istenfélı, hazáját és népét szeretı, öntudatos ember nem akarhat elmerülni benne! 3. Mi vár még ránk az EU-ban? A hatályos BTK (Büntetı Törvénykönyv) 144. §-a az alábbiakat tartalmazza a hazaárulásról: (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bőntettet követ el, s 5 évtıl 15 évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) A büntetés 10 évtıl 15 évig terjedı vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a, súlyos hátrányt okozva; b, állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával; c, háború idején; d, külföldi fegyveres erık behívásával vagy igénybevételével követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elıkészületet követ el, bőntett miatt 1 évtıl 5 évig, háború idején 2 évtıl 8 évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. Akkor most hány évet oszthatnánk ki az amerikai haderık taszári állomásoztatásáért, NATO-ba és EU-ba gyömöszölésünkért, ill. a legkedvezıtlenebb csatlakozási feltételek ,,kiharcolásáért" felelıs pribékjeink között? Elvégre a törvény félreérthetetlen, csak be kellene tartani! Ha valakinek netán még halvány illúziói voltak, ebbıl is láthatja, hogy a jogállamiság s a népszuverenitás gyakorlatilag megszőnt Magyarországon. Jó lesz nekünk az EU-ban, dıl majd a pénz, kolbászból lesz a kerítés, kürtıskalácsból a kémény, alig gyızünk válogatni a sok kedvezménybıl és juttatásból, meg a remek állások közül - lelkendeztek, ígérgettek a hivatásos átverık, akik mindig megtalálják helyüket a bıség asztalánál. Persze azzal nem törıdtek, hogy schengeni vasfüggöny ereszkedik az elcsatolt magyarságra, hogy az eladósított, gazdaságilag tönkrevágott, csontig lecsupaszított, munkanélküliektıl hemzsegı, minden téren szétzilált és végvonaglásban vergıdı anyaország ilyen tragikus állapotban alkalmatlan bármilyen csatlakozásra, s még a kialkudott szánalmas feltételeknél sokkal kedvezıbb ajánlat esetén is csupán görnyedt koldusként botorkálhatna az ismeretlen kihívások felé, így azonban egyenesen a saját temetésére váltott belépıjegyet. Egyszerően fölfalnak, bekebeleznek bennünket az eurohiénák, s egy önnön vezetıitıl is cserbenhagyott, brutálisan letaglózott nemzet képtelen védekezni és talpon maradni. Ez a bıvítés nem a mi érdekünk volt, hanem az olcsó munkaerıre, biztos piacokra, filléres beszállítókra, idomított rabszolgákra, növekvı nyereségre számító EU ragaszkodott hozzá. ,,Vert viszen veretlent" - mondja a népmese a buta farkasról s a ravasz rókáról; a beteg, sorvadó Magyarország cipelheti a ráesı EU-s terheket, míg össze nem roskad. Közben az erısebbek elszívják összes energiáját, s fölosztják maradék életterét. Bitóra való sátánfajzat, aki mindezek ismeretében s az eltelt 3 év tükrében, népünk rovására, még ma is EU-s tagságunk elınyeit hirdeti! A NATO-EU párosítás kísértetiesen emlékeztet az évtizedekig elszenvedett VSZ-KGST tagságunkra, azzal a különbséggel, hogy akkor legalább nem váltunk a SZU részévé, míg most beolvadunk egy hasonló formájúra tervezett szuperbirodalomba. Ehhez képest a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia maga volt a Paradicsom, hiszen függetlenségünket, szabadságunkat, nemzeti identitásunkat alig csorbította. Most azonban fokozatosan elveszítjük önrendelkezésünk meghatározó részét, mert jogosítványaink zömét az Unióra ruháztuk; melynek értelmében Alkotmányunkat, törvényeinket, igazságszolgáltatásunkat, hadseregünket és rendırségünket, bel- és külpolitikánkat, hírszerzésünket, mezıgazdaságunkat, kereskedelmünket az EU céljainak rendeltük alá. Egyoldalú gazdasági függıségünk mind szorosabbá válik, s szinte bezárul elıttünk az EU-n kívüli világ; persze a bárhonnan szalajtott multik ezután is kedvük szerint ga(rá)zdálkodhatnak nálunk. Megfelelı anyagi kondíciók hiányában kis- és középvállalkozásaink többsége csıdbe jut, szaporítva ezzel az egzisztenciájukat vesztett dolgozókat, csökkentve azonban a fizetıképes vásárlóerıt. Iparunkhoz hasonlóan a mezıgazdaság is külföldi kézbe kerül, s ami a legaggasztóbb, földjeinket is kihúzzák alólunk, ez pedig egyenlı maradék hazánk fölszámolásával. A megnyirbált ,,támogatással" pont azt kívánják elérni, hogy az amúgy is elmaradott kisgazdaságok ne lehessenek versenyképesek, és tömegesen menjenek tönkre. A 100 %-os támogatási szintet csak 2013-ra érjük el, de akkor már az idegen nagybirtokosok élvezhetik a hasznát, akik közben érvényesítik zsebszerzıdéseiket, ill. jóval értékén alul fölvásárolják a kiváló minıségő termıterületeket. Míg Nyugat-Európában a családi gazdaságok kapnak prioritást, addig nálunk hatalmas magánkolhozok (kibucok?) alakulnak, melyek olcsó nyersanyagot termelnek, éhbérért gürcölı magyar jobbágyokkal. Ugyanakkor a magyarországi kvóták (tej, hús, gabona, szılı, gyümölcs stb.) leszorításával azt éri el az EU, hogy a 30 millió ember élelmezésére alkalmas mezıgazdaságunk még a saját szükségleteinket sem lesz képes fedezni, nemhogy exportra szállítani. Ihatjuk majd az importált tejporból higított löttyöt, ehetjük az ízetlen gyümölcsöket és zöldségeket, megvehetjük a génkezelt és agyonvegyszerezett búzát, s a hormonokkal és halliszttel táplált, kergemarhakóros, sertéspestises, madárinfluenzás jószágokat, miközben a hazai disznóknak megtiltják az egészséges moslék fogyasztását, ill. humanitárius (állatjóléti) szempontból nem engedélyezik a libák tömését. Szánalmasan röhejes mindez! Arról is rengeteg álhírt hallhatunk, mekkora ,,fejlesztési és mőködtetési pénzhegyek" jutnak hozzánk a közös kalapból. (Csak a francia parasztok kb. annyit kapnak, mint a 12 új ország együttvéve összesen!) Nos a bevétel és kiadás (,,tagdíj" stb.) részünkre számított egyenlege +19000 Ft/év/fı, ami egy napra 52 Ft-ot jelent. (30 pénzt még Júdás is kapott az árulásért!) Sajnos azonban ez sem igaz, hiszen nem tartalmazza a beszedett vámtételek s az ÁFA utáni sarcot, valamint az EU-ba léptetésünk után szükséges reformok és szerkezetváltások elodázhatatlan költségeit. Ha így nézzük, bizony a mérleg már negatív számunkra, tehát a harsányan reklámozott EU-s szándékok ellenére az elsı pillanattól fogva nettó befizetık vagyunk, vagyis még mi segélyezzük a fejlett Nyugatot! Egyébként a nálunk már magasabbra jutott korábbi belépık (pl. Görögország, Portugália) továbbra is 6-8-szoros 1 fıre esı jövedelmet húznak hozzánk viszonyítva. Nesze neked esélyegyenlıség (lásd még védzáradékok!), tisztességes verseny, hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölése! Nem mellékes az sem, hogy az ilyen-olyan juttatások jelentıs része nem automatikusan kerül kifizetésre, hanem pályázni kell az elnyeréséért. Ez még a régi tagoknak is 50-70 %-ban sikerül csupán, az újdonsülteknek nyilván még kevésbé. A pályázatok rendkívül bonyolultak, elkészítésük drága szakértıi közremőködést igényel, továbbá a jelölteknek legalább 50 %-nyi saját forrással (önrésszel) is rendelkezniük kell, s még szerencsés esetben is 2-3 évig elhúzódhat a kifizetés. Életszínvonalunk várhatóan tovább csökken, mert a jövedelmeket befagyasztják, az árak viszont növekednek. Az Unió a béreket, nyugdíjakat, a szociálpolitikát, az egészségügyet s az oktatást nem finanszírozza, ezt magunknak kell elıteremtenünk (lásd még a mostani kohnvergencia-tervet!). Ehhez jön még a mezıgazdaságba invesztált összegek államkasszából történı kiegészítése (ha ugyan el nem lopják ezt is elvtársuraink!), valamint az EU-s befizetések (esetleg a kiszabott büntetések) teljesítése, az eddigi ,,adósságok" és kamataik törlesztése, a munkanélküliek átképzése és segélyezése, a kultúra életben tartása stb., ami újabb hitelek felvételére szorítja az ország vezetıit, minek folytán sohasem tudunk kimászni az adósságcsapdából. Állást sem vállalhatunk egyelıre az EU-s országok mindegyikében; egyes helyeken csak 4-5 év múlva, ill. meghatározott keretszámok szerint. Hozzánk azonban bármely idegen jöhet dolgozni (fıképp magasabb pozíciókba!), vagy akár nyugdíjas éveit is nálunk töltheti, ha letelepszik. Ám elszakított magyar testvéreinknek horribilis értékő vízumot kell váltania, ha olykor meglátogatnának bennünket. (Ez éppenséggel kiküszöbölhetı lenne az állampolgárság alanyi jogú megadásával, ám parlamenti pártjaink mereven elzárkóznak tıle!) Sorolhatnám még az EU-ba passzírozásunk mindnyájunkat sújtó hátrányait, katasztrofális következményeit, de ennyibıl is kitetszik, hogy a pokol kénköves bugyra sem lehet szörnyőbb, mint az Unió ,,mennyországa". 4. Mit tehetünk eltiprásunk ellen? Mielıtt bárki elfogultsággal vádolna ennyi negatívum után, le kell szögeznem, hogy a legjobb szándékkal sem mondhatok semmi kedvezıt, hiszen EU-s tagságunknak egyáltalán nincsenek elınyei. Mert az, hogy Bécsben is nyithatunk cukrászdát (mikor itthon ebédre sincs pénzünk!), vagy útlevél nélkül utazhatunk bárhová (ámbár egy Szeged-Budapest retúrjegyre sem telik!), esetleg megvehetnénk egy spanyol olajfaligetet s egy villát a francia Riviérán (ha többszörös milliomosok lennénk!), netán a fiainkat beirathatjuk a müncheni egyetemre (ugyan mibıl?), vagy külföldön vállalhatunk valami alantas munkát (ezért hagyjuk el a hazánkat?) stb., bizony nem túl fényes ösvény elıttünk. Pedig, ha még emlékszünk rá, a csatlakozás-pártiak sunyi és egyoldalú kampányuk során szüntelenül efféle ,,fantasztikus lehetıségekkel" bombázták agyunkat. Érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy az összes hatalmi tényezı (MSZP, SZDSZ, FIDESZ, MDF) egyöntetően a belépés mellett agitált. Már önmagában ez is elég ahhoz, hogy szkeptikusak legyünk, hiszen ami nekik jó, az nekünk biztosan nem az. Szánalmas, hogy az egymást gyalázó, marcangoló pártok e kérdésben milyen egyformán agitáltak; szinte különbség nélkül összeforrtak a hazaárulásban. (Orbán Viktor például több beszédében, nyilatkozatában elismerte a csatlakozás hátrányait, majd egy logikai bukfenccel, önmagát is megcáfolva az igen mellett foglalt állást, egy követ fújva Medgyessyvel, Kováccsal, Kunczéval s a többi léhőtıvel.) A vasmarokkal szorító EU-ból egyelıre nem tudunk távozni (noha fölöttébb kívánatos lenne!), sıt a roppant szerencsétlen csatlakozási feltételeken sincs módunk változtatni. Mindössze annyit tehetünk, hogy népünket megpróbáljuk felvilágosítani, mi vár rá a továbbiakban, s az erıszakkal kijelölt kényszerpályán mozogva miképpen élheti túl végromlását, s hogyan ırizheti meg sok ezer éves szabadságának, függetlenségének megtépázott maradványait. Valamint egyénenként, csoportosan és nemzeti viszonylatban is fel kell készülnünk egy szívós, kitartó érdekérvényesítésre és ellenállásra, nehogy a belsı szálláscsináló helytartók s a globalizáló külsı ragadozók utolsó anyagi és szellemi kincseinkbıl is kiforgassanak, majd fizikailag is szétszórjanak, vagy megsemmisítsenek bennünket. Véget kell vetni a népámításnak, a silány hazudozásnak, s tárgyilagosan meg kell vizsgálnunk a hazánkat beszippantó vízfejő birodalom mőködési törvényeit, szervezeti felépítését, ill. a politikaigazdasági- szociális-kulturális-katonai stb. téren esetleg adódó lehetıségeinket. Fel kell mérnünk ellenfeleink és szövetségeseink(?) erejét, képességeit, szándékait; igyekeznünk kell, hogy maximálisan kihasználjuk az EU pályázati és fejlesztési kínálatait, ugyanakkor minimálisra csökkentsük a tılünk elvont pénzösszegeket; más országok példáját követve (pl. Dánia, Málta) korlátozni kell a féktelen bevándorlást, ill. szigorú feltételek kidolgozásával meg kell akadályozni termıföldjeink elvesztését, s vissza kell szereznünk a könnyelmően eltékozolt stratégiai jelentıségő termelési ágazatokat és piacainkat; adottságainknak megfelelı, versenyképes gazdaságot kell kiépítenünk (kis- és középvállalkozások támogatása a multikkal szemben); el kell érnünk a külföldi adósságok és kamatok csökkentését vagy teljes elengedését; ki kell harcolnunk a szétdarabolt magyarság újraegyesítését stb. Szóval egy percig sem ülhetünk a babérjainkon, éppen elég halaszthatatlan feladat tornyosul elıttünk. Vitatható (sıt törvénytelen!) csatlakozásunk csekély számú haszonélvezıi a kiváló anyagiakkal, biztos pozícióval, gyümölcsözı kapcsolatokkal rendelkezı harácsburzsoázia, esetleg még a több nyelvet beszélı, magasan képzett értelmiség, valamint néhány fölkapott divatszakma (pl. közgazdász, nemzetközi jogász, szoftverfejlesztı) képviselıi lesznek. A legfıbb vesztesek pedig a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a bérbıl és fizetésbıl élık, a kisgazdák, a kisvállalkozók, a pályakezdı fiatalok, a panellakók s a határainkon túli honfitársaink; vagyis az elsöprı többség átkozni fogja az uniós tagságból következı nyomorúságát. Persze a 10 + 2 lesoványodott ország bekebelezésével az amúgy is súlyos gondokkal, belsı feszültségekkel küzdı EU válsága tovább mélyül, s könnyen maga is csıdbe juthat. Hiszen megoldatlan az 500 milliósra bıvült lakosság hatékony kormányzása, a halaszthatatlan szerkezeti változtatások végrehajtása (pl. a brüsszeli bürokraták megfékezése s a decentralizálás), a mezıgazdasági termelés összehangolása, a gazdasági és szociális különbségek kiegyenlítése, a támogatások és közterhek arányos, igazságos elosztása, a közös valuta (euro) gördülékeny bevezetése, az USA politikai-katonai fölényének lefaragása, hogy csak néhány aktuális problémát nevesítsünk. Szólnunk kell még Magyarország tőrhetetlen romlásáról, mely elsısorban a D-209-es és elQró patkánycsordájának tudatos nemzetvesztése nyomán gyorsult fel, azonban már évtizedekkel korábban elkezdıdött. A most regnáló kíméletlen posztbolsi rezsim a nyílt diktatúra bevezetésére s népünk általános tönkretételére, végsı kiirtására készül, persze külföldi hőbéruraival szorosan összefonódva. Az ,,egészségügyi reform" (önmagában fölér egy genocídiummal!) pofátlan erıltetése, a forint önkényes leértékelése, az önkormányzatok ellehetetlenítése, a posták, iskolák, vasútvonalak és kultúrintézmények bezárása, a közszükségleti cikkek drágítása, a bérek és nyugdíjak relatív csökkentése, a szociális juttatások megvonása, a költségvetési hiány emelkedése, a gyakori hitelfelvételek, a kábítószer-fogyasztás propagálása, a közvélemény semmibevevése, a bőnözés állami támogatása, a kettıs állampolgárság megtagadása, az otromba leváltások és elbocsátások, a ,,szájkosár-törvény" elıkészítése (fıként a holokauszt-tagadás s az ,,antiszemitizmus" tiltására!), a hírközlésben elburjánzó magyarellenes uszítás, jelképeink és nemzeti hıseink szüntelen mocskolása, az elemi szabadságjogok és emberi jogok korlátozása, a rendıri erıszak tobzódása, az idegen söpredék betelepítése (kb. félmillió zsidó és egymillió kínai, esetleg még több!), összes javaink kiárusítása, honvédségünk maradékának távoli országokba küldése, a magyar érdekek következetes feladása stb. - mindez az EU-s gyarmatosítással párosulva - gyógyíthatatlanul kibelezi népünket, továbbá édes hazánkat jöttment bitangok paradicsomává, nemzetközi lakóparkjává zülleszti. Tőrheti-e mindezt, akiben ıseink vére lüktet? Elviselhetı-e az elviselhetetlen? Bízhatunk-e még egy efféle sátáni elitben, várhatunk-e bármi jót egy ilyen züllött, ámokfutó maffiától? Hitemre mondom, nem! Az élve elrohadásnál, a gyáva ,,konszenzus-keresésnél", az önkéntes vágóhídra menetelésnél akármi kedvezıbb számunkra. Ne felejtsük: egy csalárd, törvénytelen, korrupt és gyilkos kisebbség fojtogat bennünket! Rémuralmának megdöntésére, bőzlı szeméthegyeinek eltakarítására valahány eszközt igénybe kell vennünk, hiszen fajtánk megmentése a cél! Kit érdekelnek most a ,,parlamentáris demokrácia" s a ,,jogállamiság" eddig is elfuserált játékszabályai, kiüresített keretei? Itt már lázadni kell, küzdeni az utolsó szívdobbanásig, az Aranybulla záradékának szellemében! Tiltakozni, tüntetni, sztrájkolni, bojkottálni kell, országos szervezettségben, minden ellenséges törekvést megbénítva. A lamentálásnak, az önemésztı bőnbakkeresésnek, a belterjes politizálgatásnak, a bárgyú tömeggyőlések hordószónoklatainak s a vakvágányra vivı pótcselekvéseknek (pl. petíciók, nyílt levelek megfogalmazása, aláírásgyőjtések, népszavazások kezdeményezése, pártalapítások stb.) nincs semmi értelme. Csupán az izzó hazafiság, a mindent átható szolidaritás, a bátor elszántság, a mélységes magyar hit, a törhetetlen szabadságvágy, az össznemzeti cselekvı erı ragadhat ki bennünket ebbıl a feneketlen posványból! (Én legalább 10 éve hirdetem ezt, s örömmel üdvözlöm, hogy egyre többen jutnak hasonló tanulságra, de még nem elegen.) Nincs hova hátrálnunk, fölösleges tovább védekeznünk; immár határozottan kezdeményeznünk, sıt támadnunk kell! Okosan és hirtelen sújtsunk le hóhéraink leggyengébb pontjaira! Merítsünk példákat az írek, a baszkok, az albánok, a csecsenek, a palesztinok, az irakiak és más népek élethalálharcából! Bizonyítsuk be, hogy mi sem vagyunk hitványabbak sem náluk, sem saját dicsı elıdeinknél. Inkább legyünk hısök néhány pillanatig, mint bamba rabszolgák egész életünkben! Egy ,,mindenható vezér" helyett több irányításra alkalmas, elkötelezett nemzetszolgálatra és felelısségvállalásra kész, feddhetetlen vezetıt kell követnünk! Önvédelmünk elsı lépcsıjében hosszú távlatú jövıképet és civil kitörési tervet kell kidolgoznunk! Újra birtokba kell vennünk valódi történelmi és kulturális örökségünket; ki kell terjesztenünk életterünket az egész Kárpát-medencére, elsısorban úgy, hogy teleszüljük egészséges, teherbíró magyarokkal! Mindent alá kell rendelnünk a magyar megmaradás és feltámadás ügyének! Egy táborba kell tömörítenünk azokat a honfitársainkat, akik azonos célokért küzdenek, de megosztottságuk miatt különbözı utakon járnak! Meg kell becsülnünk a családokat (s az anyaságot), mint nemzeti létünk alapsejtjeit! A hazaszeretetnek, a jótékony nacionalizmusnak (nem azonos a sovinizmussal!), az általános segítıkészségnek, a sugárzó önbizalomnak s a kötelezı sorsvállalásnak egybe kell olvasztania egész népünket! Véget kell vetni az áldemokratikus egyenlısdinek, s fel kell építeni egy hierarchikus, személyes tekintély(ek)re alapozott társadalmat (nem azonos az önkényuralommal!), ahol a kiválasztódás kizárólag az értékek mentén történhet! Rendet, biztonságot, tiszta és egyszerő közéletet, nemzeti szellemő hírközlést, világos törvényeket és garanciákat kell teremtenünk! Vissza kell állítanunk ısi Alkotmányunkat (a Vérszerzıdéstıl Werbıcziig s a Szentkorona-tanig - némi korszerősítéssel) és államformánkat (alkotmányos monarchia - szigorúan magyar királlyal vagy kormányzóval), s mindenekelıtt a Korona legfıbb közjogi méltóságát! S mindeközben egy pillanatig sem feledkezhetünk meg róla, hogy Boldogasszony országa (Regnum Marianum), az Égi Fény és Tudás népe vagyunk, a táltosok és apostolok nemzete. Vagyis szakítanunk kell a világot romba döntı, egyformán a ,,cion bölcseitıl" eredı liberális kapitalizmussal és ateista kommunizmussal, s az egyedül üdvözítı teremtı Isten (a Hadak Ura, a Magyarok Istene) akaratának kell engedelmeskednünk! Ha így teszünk, akkor nincs okunk félelemre, mert földi öröklétünket (legalábbis áldott Napunk kihőléséig) az alvilág kazánfőtıi sem rövidíthetik meg. e-mail: siklosi.andras@tvnetwork.hu **************************** Ma dönt a Fidesz Kedd, 2009. január 13. 06:53 - Frissítve: Kedd, 2009. január 13. 06:54 Népszabdság A Fidesz elnöksége ma véglegesíti a párt európai parlamenti listáját - írja a Népszabadság. A listavezető Schmitt Pál lesz, akit Szájer József követ. Áder János és Deutsch Tamás is Brüsszelben folytatja tovább a munkát. A Fidesz 13-15 helyre számít a Magyarországnak biztosított 22-ből. Ma dönt a Fidesz elnöksége a párt európai parlamenti listájáról - értesült a Népszabadság. A listavezető Schmitt Pál lesz, utána Szájer József, Surján László, Áder János, Schöpflin György, Gál Kinga, Gyürk András, Deutsch Tamás, Járóka Lívia, Glattfelder Béla és Őry Csaba következhet. Egyre biztosabbnak látszik tehát, hogy a hazai politikai pályafutás helyett Áder János és Deutsch Tamás is az uniós színteret választja. A lap úgy tudja: Orbán Viktor Fidesz-elnök szívesen vette volna, ha az EP-képviselő Gál Kinga, illetve Pelczné Gál Ildikó Fidesz-alelnök helyet cserél, ez azonban nem valósul meg, miután az EP-képviselőnő a következő ciklust is szeretné Brüsszelben tölteni. Az szinte biztos, hogy Becsey Zsolt nem szerepel a jelöltek között, de az is kérdéses, hogy Barsiné Pataky Etelka, illetve Antonio de Blasio EP-képviselő maradhat-e. A KDNP egy biztos helyet kap a listán, Surján László ismételhet. A Fidesz-elnökség EP-lista-ajánlását szombaton a párt országos választmánya szentesíti. A fideszesek abban bíznak, hogy 13-15 helyet is megszerezhetnek a Magyarország számára biztosított 22-ből. http://www.zoom.hu/belfold/ma-dont-a-fidesz-36406.html

0 komment , kategória: Általános

Címkék: áthagyományozott, szabadságvesztés, szükségleteinket, gyarmatosítással, korszerősítéssel, fölülmúlhatatlan, országrészeinket, menekülthullámot, igénybevételével, elprivatizálását, félreérthetetlen, alapszabályukban, felhasználásával, létszámarányosan, szekérkaravánnal, szervezettségben, fennmaradásunkat, legembertelenebb, bőnbakkeresésnek, gazdaságpolitika, aláírásgyőjtések, kereskedelmünket, tervgazdálkodást, harácsburzsoázia, belegyökereztünk, önrendelkezésünk, függetlenségének, nacionalizmusnak, megvalósításának, lezüllesztésével, leggyalázatosabb, szoftverfejleszt, meghonosításával, megsemmisítsenek, életszínvonalunk, szociálpolitikát, saját Messiása, egész világon, emberi fajokat, önkényesség védőbástyái, fajhoz tartoznak, áthagyományozott nevelést, egész világ, semmitmondóan negédes, széles nyilvánossághoz, helyes vagy, ciklus végén, kevésbé rosszal, végpusztulásig viselnünk, mostani formális, hivatalos körök, össznemzeti EUtanázia, Siklósi András, Részlet Baruch Levi, TELJES TANULMÁNY ITT LETÖLTHETŐ, Európai Gazdasági Közösség, Római Szerzı, Nagy Károly, Heribert Illig, Szent István, Boldogasszony Anyánk, Szent Koronát, János Pál, Mária Anyánk, Grand Orient, Római Klub, Nemzetközi Valutaalap, Világkereskedelmi Szervezet, Bilderberg Csoport, Round Table, World Order, Egyesült Államok, Európa Tanács, Európai Szén-, Európai Atomenergia Közösség, Európai Szabadkereskedelmi Társulás, Európai Közösség, Közös Piac”, Európai Unió, Európai Parlament, Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Magyar Köztársaság, Osztrák-Magyar Monarchia, Orbán Viktor, Regnum Marianum, Hadak Ura, Schmitt Pál, Szájer József, Áder János, Deutsch Tamás, Surján László, Schöpflin György, Gyürk András, Járóka Lívia, Glattfelder Béla, Orbán Viktor Fidesz-elnök, EP-képviselő Gál Kinga, Pelczné Gál Ildikó Fidesz-alelnök, Becsey Zsolt, Barsiné Pataky Etelka, Blasio EP-képviselő, Fidesz-elnökség EP-lista-ajánlását,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]